Érdekes kísérletet végzett el a német YACHT magazin szerkesztősége: egyszerre vizsgálták meg három, negyvenöt láb hosszú vitorlás adottságait, képességeit, komfortját. Mert csak egy közvetlen összehasonlítás tárja fel a valódi teljesítménypotenciált.
A leendő tulajdonosok számára fontos, a charter piac szempontjából hasznos jellemzők feltárása zajlott. A cél: a három legnagyobb hajógyártó cég 45 lábas túravitorlásának összehasonlítása, a vitorlás menetteljesítménytől a fedélzet kialakításáig. Mert alig akad más kategória, ahol olyan intenzív lenne a küzdelem, mint a 45 lábasoknál. Ennek jó oka van: ezek a nagy hajók rengeteg helyet kínálnak vitorlázáskor, valamint a kikötőben, öbölben való tartózkodáskor, még nagyobb személyzet esetén is. Másrészt erős szélben ugyanúgy a biztonság érzését közvetítik, és még kis csapattal is könnyen kezelhetőek.
Ráadásul ez a hosszméret a charter piac számára egyaránt érdekes, hiszen négy (vagy akár öt) kabinnal rendelhető, így több embert képes befogadni, ami csökkenti a nyaralás egy főre jutó költségét. A nagy cégek élnek a lehetőséggel, nagy mennyiségben szállítanak a megrendelőknek, ugyanakkor az árakat viszonylag alacsony szinten tartják. Ezek a jól jövedelmező gyártók (Bavaria, Beneteau, Dufour, Hanse, Jeanneau) rendszeresen állnak elő izgalmas, innovatív hajókkal, folyamatosan küzdve a piaci részesedésekért. Fentiek bőven elég indokot szolgáltatnak ahhoz, hogy a szakmai újságok összehasonlító tesztet végezzenek.
Bavaria C45: a magas minőségűnek kikiáltott C-sorozattal a gyár szeretne újból teret hódítani a charter piacon, visszaszerezni korábbi, domináns pozícióját.
Beneteau Oceanis 46.1: kategóriájában az Év európai jachtja lett 2019-ben, ezzel a babérral a tarsolyában az összevont teszt nagy favoritja.
Hanse 458: alap koncepciója a 455-ösre épült, az alsó héj ugyanaz, a fedélzet és rengeteg részlet új.
Vizuálisan jelentős különbségek vannak a három alany között, a Hanse 458 közülük a legrégebbi modell, vonalvezetése a jól megszokott, ismerős és harmonikus iskolát képviseli. A próbákat végző négy vitorlázó szerint egyértelműen a tesztcsoport legvonzóbb hajója – pozitív jelzés, még ha természetesen szubjektív is. Az Oceanis 46.1-t teljesen más elképzelés mentén építették meg: széles, testes orrával, a majdnem a tatig húzódó teljes szélességgel, a kabin fölötti ívvel és két kormánylapjával a modern hajóépítés legújabb formáit nyújtja – az ilyesmit a francia gyártók másoknál intenzívebben alkalmazzák. A piacvezető jachtja radikális és ezért talán megosztó kinézetével kiemelkedik versenytársai közül, már-már ódivatúnak mutatva azokat. A C45 a középutat járja, méretei és arányai az Oceaniséihoz vannak közelebb. Ő a legszélesebb a trióból, ennek ellenére a Cossutti tervezőiroda lemondott a kettős kormánylapról.
A tesztnapok során mindenféle szél fújt, hattól csomótól egészen húszig, sőt a pöffökben ennél erősebb is. Azért pedig, hogy a hajók potenciálját rendesen felmérhessék, sok rövid utat teljesítettek velük, a tesztelők pedig folyamatosan váltogatták egymást. Ebből hamar és tisztán kiviláglott, hogy kreuzban és raumban a Hanse 458 a leggyorsabb – erős és gyenge szélben egyaránt. Meg kell azonban említeni két dolgot:
- mindezt a többiekénél eggyel jobb minőségű és formatartó membrán vitorlákkal teljesítette
- nagyvitorlája hagyományos volt, nem árbocba tekerhető.
Bár a C45 nem tudja tartani vele a tempót, élessége azonban jobb, főleg gyenge szélben, teljesítményét segíthette a nem az alapfelszereltség részét képező, függőleges latnikkal merevített nagyvitorla. Az Oceanis 46.1 hagyományos dakron vásznakkal érkezett a tesztre, rendesen kellett erőlködnie, hogy valamelyest lépést tartson versenytársaival. Érződött az achterstag állíthatóságának hiánya, pedig azzal csökkenteni lehetett volna a vorstag belógását. A mezőnyben egyedüliként, a hajót génuával szerelték, a Bavaria és Hanse az önváltós fockkal kiegyensúlyozottabban vitorlázott erős szélben.
Menetben jelentős különbség mutatkozik a két- és egykormányos kivitelek között: előbbiek könnyen irányíthatók, érzékenyek a mozdulatokra, szórakoztató a kereket tekergetni – de csak egy bizonyos pontig. A teszt során átéltek alapján kijelenthető, hogy a Bavaria és Hanse sokkal inkább hajlamos felfutni a szélbe pöffök esetén, főleg akkor, ha a großschottra nem engedtek rá időben. Ezzel szemben az Oceanis gond nélkül haladt előre, a két kormánylap miatt szó sem lehetett a kontroll elvesztéséről. Ám ezen a kormányosnak folyamatosan dolgoznia kell, csak így tudja irányban tartani a hajót, miközben kevesebb visszajelzést kap a viszonylag kis lapokról. Ez esetleg kellemetlen lehet, pluszpont viszont, hogy ezáltal az automata kormánynak is kisebb erőfeszítésébe kerül a vezetés, vagyis kevesebb energiát fogyaszt.
A tesztben olyan 46.1-es hajó szerepelt, melyet merev ívvel építettek, ezt alternatívaként kínálja a gyár, új behúzási pontot létesítve által a nagyvitorla számára, elpakolva a schottot a kokpitból, illetve megteremtve a lehetőségét nagyobb sprayhood és kokpitsátor használatának. Ha az ügyfelek megszokják a kinézetét, a dolog előnyt jelenthet a versenytársakkal szemben. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy egyik cég sem kínál travellert vitorlásához. Alapkivitelben mindenhol önváltós fockot szerelnek, az átfedő génua és a hozzá tartozó sínek feláras extrák. Ami a rudazatot illeti, az a Hanse és a Bavaria esetén Seldén, a Beneteau beszállítója a Z-Spars, az árbocba tekerhető nagyvitorla mindenkinél plusz pénzért rendelhető. Fix orrsudár csak a két B betűshoz kérhető, ami aztán horgonytartóként is funkcionál, a Hanse-nál más az egész koncepció, ott a rozsdamentes acél horgonytartó kart szerelik fixre, a bőszeles vitorlák pedig azon rögzíthetők.
Egyformán gondolkodott a két német cég a merevítők bekötését illetően, a vantikat kivitték a hajó szélig, azok ott közvetlenül kapcsolódnak a hajó merevítő vázához, a Beneteau-nál az alsó vantnik a kabintető széléhez futnak, így egy fokkal talán kényelmesebben lehet előre-hátra közlekedni az oldalfedélzeten, illetve jobban állítható a 116%-os génua.
Ami a kokpit-elrendezést illeti, a három márka meglehetősen homogén képet mutat. A kezelőköteleket hátravezették a kormányállásokig, így azokat a szkipper a helyéről eléri, minden teszthajó egykezesnek minősíthető. Kérésre az összes hajóra szerelnek plusz csörlőket (génua, genaker vagy Code Zero kezeléséhez), ezek lehetnek elektromosak is.
Legnagyobb fürdőplatformja a C45-nek van (2,3 négyzetméter hasznos felület), ezt a 46.1 követi (2,1 m2), a sort a 458 zárja (2,0 m2). Ugyanez a C45 a kokpit alatti rész egy szekcióját dingigarázsként hasznosítja, ott egy 2,3 méteres gumicsónak fér el – exkluzív szolgáltatás a méretkategóriában. A Hanse fürdőplatformját lehajtva kis rekesz tárul fel, ez a mentősziget tárolója. De: ahhoz, hogy vészhelyzetben bárki hozzájusson, először ki kell nyitni a platformot, és a mentőcsónakot úgy kell beengedni a vízbe. Viharban, hullámok között ez nem könnyű feladat. Talán a Beneteau talált rá a legjobb megoldásra: az Oceanis mentőszigetét a bármikor hozzáférhető kokpitasztalba rejtik, onnan különösebb macera nélkül kiszedhető és vízre rakható.
A vízen végzett összehasonlítás során jelentős teljesítménykülönbségek mutatkoztak, de ez részben a vizsgált hajó felszereltségétől is függött. A jól eltalált Hanse 458 kiegyensúlyozottan vitorlázik, itt magabiztosan nyerte a versenyt, ezzel előnyre tett szert. Az elrendezést, kezelhetőséget és az általános koncepciót illetően mindegyik vizsgált hajó bír előnyökkel és hátrányokkal, ezért a teszt első körét követően még nem hirdethető győztes.
Majd csak a második után.
fotók: yacht.de, no-frills-sailing.com
forrás: yacht.de
2019. július 30. kedd