HÍREK ÉS MÉDIA

15 méter fölötti hossz, 20 tonnát megközelítő vízkiszorítás, de semmi küzdelem, semmi erőlködés, csak a vitorlázás élvezete, avagy az ötven az új harminc.

Elméleti kísérletünkben fogjuk az időgépünket, visszaugrunk vele 20-25 évet, veszünk egy túrahajós házaspárt, és előre repülünk a mába, hogy felültessük őket, mondjuk, a Hanse 548 fedélzetére. Láthatnák, hogy képes erőlködés nélkül menni 10 csomóval, lehet benne akár négy kabin is, és elviszi két ember. Meggyőződésünk, hogy nem hinnének sem nekünk, sem a saját szemüknek, hiszen a kilencvenes évek közepén valahol negyven lábnál húzódott a lélektani határ. Az volt a legnagyobb vitorláshajó-hossz, amivel egy férj-feleség még magabiztosan megbirkózott. A vízen legalábbis, mert a kikötőben jöhettek (volna) az újabb nehézségek.

Napjaink 50+ lábas vitorlása már a méreteivel megijeszt, mellé állva a mólón kénytelenek vagyunk elkönyvelni, hogy az oldala olyan magas, mint mi. Ehhez képest sima ügy a kiállás, elég, ha van pár méter szabad hely előttünk-mögöttünk, az orr- és farsugárkormány segítségével akár egy helyben körbe tudunk fordulni.

Kint a vízen, amikor elkezdünk vitorlázni, ismerős rendszerek dolgoznak a kezünk alá: elektromos vitorla ki- és betekerők, önváltós fock, elektromos csörlők, árbocba csévélhető nagyvitorla – ezek már 25 éve is léteztek, a sugárkormány sem a XXI. század felfedezése. Kísérleti alanyainknak mégis lenne oka a csodálkozásra, mert mindez úgy áll össze egységes rendszerré (még egyszer mondjuk, ötven láb feletti hajóhossznál), ami a mai standardok szerint is figyelemre méltó. A 45 lábas tartományban ez már nem számít nagy dobásnak, a gyártók alkalmazkodtak a megváltozott világhoz, de az a pár extra láb jelentős hatással bír: minden nagyobb, masszívabb, nehezebben mozdítható. Ezért is van szükség több fős legénységre, vagy a nyomógombos megoldásra – és sok Hanse 548 tulajdonos az utóbbit választja. Nem alaptalanul mondjuk, hogy „sok”, mert a 2018-ban bemutatott modellért a mai napig jelentős a sorban állás.

Annak idején a Hanse 575-öt is úgy hirdették, mint aminek a kezeléséhez elég két ember, és bár kevesen éltek a lehetőséggel (az a hossz-szélesség-merülés már erősen korlátozza a meglátogatható kikötők és horgonyzóhelyek számát), azért majdnem 200 darab csak elfogyott belőle. Sokkal kevesebb logisztikai kihívást tartogat az 548-as, ami ugyanakkor még mindig elég nagy ahhoz, hogy elegendő kényelmet nyújtson hosszú utakon is. Könnyedén tartja a 8 csomós tempót, és még 10 csomónál sem erőlködik: szép teljesítmény egy majdnem 20 tonnás, önváltós fockkal szerelt túravitorlástól – aminek az irányításához bőven elég két ember.

Ha ilyen sokan elférnek rajta, de csak ilyen kevesen kellenek a kezeléséhez, jó, ha a többieknek elegendő és kényelmes élettér jut, a Hanse 548 pedig nincs híján az ilyesminek:

– a nagyvitorla schottja a kabintetőn fordul, fix pontokon (és nem sínen)

– a kezelőkötelek hátra mennek a kormányállásig, nem zavarnak be a kokpitba

– a kokpit közepén szabadon marad a közlekedő, mert egy asztal helyett kettőt építenek be, a padok elé

– széles lépcső vezet a hidraulikusan (gombnyomásra, hogy máshogy?) nyitható fürdőplatformhoz, ami még egy méretes tárolórekeszt is rejt

– méretes a kabintető és az orrfedélzet vízszintes felülete

– nem kicsit tágas a szalon.

A Hanse 548 és mérettársai által még több ember számára nyílik meg a lehetőség, hogy tulajdonosként 50 láb fölötti hajót birtokoljanak, hiszen nem kell komplett legénység sem a kikötői manőverekhez, sem a vitorlázáshoz, sem a horgonyzáshoz, bőven jut energia kiélvezni a hajózást. Valószínűleg képzeletbeli házaspárunk sem akarna visszamenni a saját korába.