HÍREK ÉS MÉDIA

Van, hogy az ember pár nap alatt rálel az általa ideálisnak tartott hajóra. Másnak ez hónapokba-évekbe telik. És van, amikor az előbbi kettő kombinációja végén születik meg a döntés: hosszas keresés után egyszer csak szembe jön az eszményi megoldás.

Hugh és Lynn Creasy esetében éveken át zajlott a kutatás. A gépészmérnök férj több évtizedes hajós múlttal a háta mögött kereste a tökéletes vitorlást, amelyik hosszú időre társul és otthonuk lehet a tengeren. Megszámlálhatatlan mennyiségű fedélzetet jártak be, de egyik sem volt az igaz, míg nem jött egy 2019-es nyaralás, amit egy katamaránon töltöttek. Onnan szúrták ki a Moody DS45-öst, amitől azonnal elkezdett csorogni a nyáluk. Bár nem volt módjuk felszállni rá, azonosító pedig nem látszott rajta, az egyedi megjelenésű vitorlás látványa a megvilágosodás erejével égett be az agyukba.

Hazatérve az Egyesült Államokba, folytatódott a kutatás, de ezúttal már célirányosan, de így is hónapokba telt, mire akár csak hasonlót találtak az interneten, lévén azon a piacon ritka a Moody, az eladott példányok főleg Európában és Ausztráliában kötnek ki. Több tetszetős darabot vettek szemügyre, végül a harmadikat pályázták meg. Nem véletlen a kifejezés: Lynn levelet írt az eladónak, amiben hosszan ecsetelte, miért ők lennének a legjobb tulajdonosok, elmagyarázva azt is, hogy hosszú távú terveik között óceáni vitorlázás szerepel – méghozzá azzal a Moody-val. Ajánlatukat elfogadták, Hugh Svédországba repült személyesen is átvizsgálni a hajót, amivel kezdetét vette a közös kaland.

– Mikor vettétek meg?

– 2019 szeptemberében, méghozzá a második tulajdonosától. A svédországi Lysekilből a nyugati partvidék mentén, Dánia érintésével elhajóztunk Németországba, majd a Kieli-csatornán keresztül Hollandiába, ahol szállítóhajóra tettük, az hozta át Floridába. Dél-Floridában és a Bahama-szigeteken teleltünk át, aztán egy újabb szállítás következett, annak a végén érkezett Seattle-be, 2020 áprilisában – még épp, mielőtt beütött volna a COVID.

– Milyen volt az előélete?

– Egyrészről semmi különleges, másrészről azonban nagyon is: a legendás Bill Dixon tervezte, és durván megelőzte vele a korát. Németországban épült, az első tulajdonosa Franciaországban tartotta, de megbetegedett kénytelen volt eladni. Így került Svédországba, ahol egy család használta, de elég keveset, mert évente 11 hónapot parton állt. Szóval csendes életet élt. Mostanra hét Moody DS45 tulajdonost ismerünk szerte a világon, és mind nagyon büszke a hajójára.

– Mit szerettek benne a legjobban?

– Lynn: élhető. De nagyon. És még egy hozzám hasonló, kevéssé képzett hajós is könnyen boldogul vele. A miénkben sok az extra (és felettébb hasznos) háztartási eszköz, van mosogatógépünk, mosó-szárító gépünk, leválasztott zuhanyzónk. Kettőnk számára ideális. Hugh: ahogy Lynn is említette, fenomenális dolog élni rajta. És mindez nem megy a vitorlás teljesítmény rovására! Remek hajó, az önváltós focknak és a hátra vezetett köteleknek köszönhetően gyerekjáték a kezelése. A két kormánylappal pedig magabiztosan irányítható minden helyzetben.

– Mik a terveitek vele?

– A következő 12-15 évben ő lesz az otthonunk. Jópár évünk van hátra a nyugdíjig, addig bejárjuk Észak-Amerika nyugati partvidékét, ha minden jól meg a Hawaii-Alaszka táv is belefér. Aztán lassan csorgunk majd dél felé. Nincs álom úti célunk, túl sok a felfedezni való. Hugh nagyon vágyik vissza a Csendes-óceán déli részére, Lynn-nek elég az út izgalma, és hagyja, hogy történjenek a dolgok. A vitorlás közösség mindenhol kedvesen fogad minket, nyitottak, befogadók, alig várjuk, hogy minél több emberrel ismerkedjünk meg, és találkozzunk pár régi baráttal. Innen, a téli Seattle-ből nézve minden meleg éghajlatú hely csábító!

A Moody vitorlások hazai képviselője a Hanse Hungaria Kft. Kérjen prospektust az info@hansehungaria.hu címen!